Gyász – Elhunyt Fecske Csaba, a város költője

Fecske Csaba 1948. március 10-én született a Borsod megyei Szögligeten, 1962-ben költözött Miskolcra. Huszonnégy évig dolgozott a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál különböző beosztásokban, eredeti foglalkozása öntőipari technikus. Első verseskötete, az Arcok holdudvara 1978-ban jelent meg. Azóta számos verseskötete (felnőtt- és gyermekversek egyaránt) látott napvilágot, ahogyan több interjú- és esszékötete is. Legutóbb, 2024-ben jelent meg verseskötete Őszi napozás címmel a Magyar Napló Kiadónál. 

Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, amely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott. A Kossuth Rádió Rádiókabaréjának rendszeres szerzője volt. A Szabó Lőrinc-, Pro Literatura-, József Attila- és Utassy József-díjas költő, író, publicista, meseíró, tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Széchenyi István Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. 2019-ben Pro Urbe Miskolc kitüntetést vehetett át.

Felsőzsolca Város Önkormányzata a várossá avatás 25. évfordulója alkalmából kérte fel a költőt, az általa „rímes város ismertető” – A 25 éves város – című vers megírására, melynek köszönhetően megjelent a Zsolcai Trilógia című verseskötet. A Papp Ferenc által szerkesztett kiadványban A 25 éves város című 365 soros vers mellett a várossá válás 5. évfordulójára írt A Sajó-parti város, és a 10. évfordulóra írt Kamasz város dicséreti című versek is helyet kaptak. Fecske Csaba mindig szeretettel beszélt Felsőzsolcáról és a lakosokról. Elmondása szerint rengeteg megörökítésre érdemes élmény érte a városban, így bár egyfajta kötöttség volt a vers megírása, mégis szabadságot adtak az emlékek, élmények, amik a városhoz kötik. Kedves természetéből adódóan, mindenkiről csak pozitívan írt a múltban, és hálásan írta legújabb versének sorait is. Elmondta „a város költője” cím jóérzés számára, mivel mindig is magáénak érezte Felsőzsolcát, és úgy érezte a város is magáénak érezte őt. Aligai galiba című, 2003-ban megjelent kötetének illusztrációját felsőzsolcai és arnóti gyermekek készítették.

A tankönyvekben is helyet kapó verseit elvarázsolt lélekként író költő, írás közben teljesen szabadjára tudta engedni gondolatait. Írásjeleket nem használt, ezzel adva szabadságot és lehetőséget az olvasónak a többféle értelmezésre. Szerette mások szájából visszahallani verseit, profi és amatőrök előadásában egyaránt. Felsőzsolca Város Önkormányzata szervezésében számos irodalmi versenyen, tehetségkutatón vett részt a zsűri tagjaként. – „Nagy örömet és feltöltődést okozott a produkciók zsűrizése, amelyek más színpadokon is megállnák a helyüket” – nyilatkozta az utolsó rendezvényen, melyen értékelte a versenyzőket. „Kívánom, hogy folytatódjon ez a rendezvény, és bízom benne, hogy a következő alkalommal is könnyeket csalnak a szemembe a résztvevők színvonalas előadásukkal.” – zárta értékelését. Csak a szöveghűséghez ragaszkodott, hiszen mint mondta – „Az olvasó által szentelődnek meg a sorok.”
Versei többek között az Alföldben, a Műútban, a Helikonban, a Vigiliában, a Bárkában, az Irodalmi Jelenben és a Ligetben jelentek meg. 

Őrizzük emlékét!

Az életrajz forrása: Irodalmi Jelen / Magyar Napló