Fotó: Kovács Dávid
Felsőzsolcán a Kegyeleti parkban idén is főhajtással emlékeztek meg azokról az áldozatokról, akiket 1944. november 29-én a szovjet katonák kényszermunkára hurcoltak el, és akik közül csak kevesen térhettek vissza szülőföldjükre. A főhajtáson a Himnusz elhangzása után Szarka Tamás polgármester mondott beszédet, majd a történelmi egyházak képviselői ökumenikus szolgálat keretében imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért. Ezt követően helyezték el a megemlékezés virágait és mécseseit.
Felsőzsolcán a Kegyeleti parkban idén is tiszteletteljes főhajtással és ökumenikus imádság keretében emlékeztek meg azokról a polgári áldozatokról, akiket 1944. november 29-én hurcoltak el Felsőzsolcáról málenkij robotra. A tényleges felszabadulás helyett újabb megpróbáltatások vártak a lakosok jelentős részére, hiszen novemberben a Vörös Hadsereg katonái megkezdték a polgári lakosság összegyűjtését. Azzal a céllal hurcolták őket el, hogy részt vegyenek a „kis munkában”, de valójában embertelen körülmények közé kényszerítették őket. A „kis munka” évekig tartó kényszermunka volt a Szovjetunióban. A városból elhurcolt emberekre, idősekre és fiatalokra egyaránt emlékeztek ma délben. A főhajtáson a város képviseletében Szarka Tamás polgármester mondott emlékezőbeszédet.
– Ma rájuk emlékezünk. Azokra, akik a háború után sem térhettek haza szeretteikhez, és azokra, akik, noha túlélték a kényszermunkát, de életük végéig hordozták a fizikai és a lelki sebeket. 1944 őszén, a 2. világháború utolsó szakaszában, amikor az emberek már csak békére és biztonságra vágytak, újabb tragédia sújtotta országunkat és városunkat. A kis munkára tett ígéret sokak számára hosszú évek szenvedését jelentette. 1944. november 29-e a város történelmének egyik legsötétebb napjaként maradt meg az emlékezetben. – fogalmazott Szarka Tamás polgármester.
A városvezető hozzátette, a múlt megértése ma is útmutatást adhat számunkra. Segít megérteni, honnan jöttünk és miért kell értékelnünk mindazt, ami körülvesz bennünket. Fontos, hogy ne csak a történelem tényeit ismerjük, hanem azt is megértsük, milyen emberi sorsok, fájdalmak és küzdelmek húzódnak meg mögöttünk. A megemlékezés zárásaként a város képviselői, valamint a megjelentek virágokat helyeztek el az Elhurcoltak emlékművénél, tisztelegve az erőszakkal elhurcolt és hazájuktól, családjaiktól elszakított áldozatok emlékének. Az emlékmű az ártatlanul elvitt polgári személyek sorsát örökíti meg.
