Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjére emlékeztek ma délután Felsőzsolcán.
A kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október hatodikát arra emlékezve, hogy 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, és országszerte megemlékezést tartanak.
A vértanúkra emlékeztek ma délután Felsőzsolcán is. A megemlékezés Szarka Tamás emlékező beszédével vette kezdetét. Ezt követően a Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola és Óvoda, valamint a Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészeti Iskola Felsőzsolcai Tagintézményének diákjai adtak műsort, ami az emlékezés virágainak – a Bárczay-kastély udvarán álló kopjafánál történő – elhelyezésével ért véget.
Az 1848–1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Aradon 1849. szeptember 26-án tizenhárom tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. A kivégzéseket október 6-ra, az egy évvel korábbi bécsi felkelés és Latour osztrák hadügyminiszter meglincselésének évfordulójára időzítették.
A tizenhárom honvéd főtisztet: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt bitófákra akasztották fel, a golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában.
A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de ezzel az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helyét rengetegen látogatják évről évre, tiszteletüket téve a hősök előtt. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.
A börtöneként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani a megbecstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta – ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott.
A szabadságharc utáni megtorlások alatt hozzávetőleg ötszáz halálos ítéletet hoztak, és mintegy száztízet hajtottak végre. Az emigránsokat távollétükben végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az általános európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő” Haynaut.
